Magyarország 1941 áprilisában kényszerhelyzetbe kerülve, átengedte a Wehrmacht csapatait területén, amikor Hitler megindították a támadást Jugoszlávia ellen. Ezzel gyakorlatilag elárultuk Jugoszláviát – formailag azonban nem támadtuk meg déli szomszédunkat, megvártuk, amíg az államalakulat a német támadás nyomán "magától" szétesik, és ezután indultak meg a magyar csapatok.
Teleki Pál gróf a földreformról, az iparvárosok létrehozásáról és a tervgazdálkodásról beszélt 1941-ben. E fogalmak alatt nem ugyanazt értette Horthy miniszterelnöke, mint amit később Rákosi Mátyás vagy Kádár János. A tervgazdálkodásnak jobboldali előfutárai is voltak Magyarországon, még ha ezt csak átmenetileg képzelték is el.
Vészjósló hírek láttak napvilágot 1940/41 fordulóján idehaza. Mementó-sorozatunkban ezúttal a hetven évvel ezelőtti eseményeket, az 1941-es januári híreket idézzük fel: Hitler és Roosevelt beszédeit, illetve a magyar kormány csapdahelyzetét, háborúba sodródásunk előjeleit.
A Horthy-rendszer kezdetén, 1920-ban nem csupán az egyetemi felvételiknél korlátozták törvényben a hazai zsidóság továbbtanulását, hanem rendeletet is hozott az első Teleki-kormány az 1914 után betelepült, „zsidó fajhoz tartozó külföldiek kiutasításáról”. A rendelet végrehajtásakor a rendőrség egy alkalommal kicsit „túlbuzgó” volt.
Mementó-sorozatunk e részét történelmi visszatekintéssel kezdjük a hazai „egypártok” őseiről, az Osztrák-Magyar Monarchia kormányzópártjairól. Összeállításunkban korabeli sajtóhírek alapján ezután részletesen felidézzük azt is, miként született meg a Horthy-rendszer „egypártja” 1920-ban, kilencven évvel ezelőtt.
